Fónay Jenő
FARAGOTT RÍMEK (Az élet legmélyéről)

MÉG NEM BÚCSÚLEVÉL
Drágám!
Ma meghalt Imre bácsi
– úgy hírlik, én következem – .
Tudod, ... nem is olyan nehéz...meghalni
Majd elmondom álmodban...jó?
ha én is odaérkezem.

MIKOR GONDOLATBAN VELED BESZÉLGETEK
(Vagyis: Gondolatbeszélőn)
Ma újra úgy határoztam...,
mindent elmondok Neked.
Nem őrködöm tovább
vágyaim és kétségeim fölött.
Aztán ma is csak néztelek
szó nélkül bámultalak...
a két ügyelő között.

VALÓSÁG
Minden reggel
a penészes falra aggatom fel
millió vágyamat
miután rendezem magam
és bevetem „ágyamat”.

MAGÁNY
Pedig – azt hiszem –
mindig jót akartam
most mégis itt ülök
egyszálmagamban
az életről levakartan.

ANGYAL PISTA VÍGASZTAL
Én ott voltam Auschwitzban
s látod most itt vagyunk.
Nyugi-nyugi barátom!
A pokolba innen se’ juthatunk.

AZ IDŐ,... ÉS AZ ÚT
Nem is látlak már
csak magamban érzem képedet
és oly messze vagy
hogy mindig itt érezlek.