Matók Leó
ÉN SOSE FÉLTEM

Ugye uram! Én sose féltem,
És úgy haltam meg, ahogy éltem.

A testemet a földnek adom.
Utolsó vágyam is csak az,
tövises, vérző, furcsa gaz
nőjön be gazdagon.
Adhat-e többet az ember?

Átok volt rajtam, néma átok.
De ki ismeri itt magát?
Elérve lelkem csillagát,
tátongó mélységekbe látok.
Juthat-e feljebb ember?

Szívek folyója, hogyha zúg,
hiszem, vallom: Nem érdemes!
Elhull a jó és a nemes,
mert minden ideál hazug.
Halhat-e szebben ember?

Ugye Uram! Én sose féltem,
és úgy haltam meg, ahogy éltem.

1948